Tanítóink

Hogy a pedagógusi hivatást mikor választottam, magam sem tudom. Úgy alakult az életem, hogy ez – egészen egyszerűen - nem is volt kérdés, hogy pedagógus leszek. Egy tárgy iránt sem éreztem olthatatlan vágyat, és kisebb gyerekekkel szerettem volna foglalkozni.  Ideális alap a tanítóképzőhöz. Végül megjött az érdeklődés is a hittudományok iránt, így hittanári diplomát is szereztem a Pázmány Péter egyetemen. Iskolánk csapatát 2001 óta próbálom erősíteni. Az itt töltött évek alatt voltam napközis nevelő, oktattam hittant, osztálytanítóként is tevékenykedhettem. Jelenleg a 4.b osztályban tanítok hittant, környezetet, rajzot és technikát, valamint a napközis nevelőjük is én vagyok. Sokat tevékenykedem az iskolai programokon, feladatokban is.

3 gyermekem van: Berci, Marci, Borka, akik az oktatási rendszer minden szintjén képviselik családunkat: középiskolában, általános iskolában és óvodában. Így naprakész vagyok a szülői oldal minden örömével és nehézségével is. Családommal Dunakeszin élünk.

• Iskolánk névadója Szent János apostol, a „szeretett tanítvány” – munkám során a saját tanítványaimat is elsősorban szeretni akarom. A szeretet olyan eszköz, melyen keresztül sokkal könnyebben meg tudom valósítani a céljaimat, a közös céljainkat. Szeretni és segíteni szeretném őket a közös utunkon, hogy biztonságban érezzék magukat, miközben biztos tudást szereznek, biztos alapokat a jövőjükre nézve.
• Fontos számomra, hogy vidáman, jókedvűen érkezzenek az iskolába, az órák jó hangulatban teljenek.
• Az új dolgokra való nyitottság, a felfedezés öröme fontos tulajdonságok, melyeket igyekszem a gyermekekben kialakítani a tanulás során.
• Hogy több tantárgyat is taníthatok, nagy segítség számomra a tantárgyak közötti koncentrációban, megláttatni a tantárgyak és az ismeretek közti összefüggéseket, hiszen az életünket sem tantárgyak szerint éljük.
• Változatos szabadidő tevékenységeken és programokon keresztül építem az osztályközösséget.
• Ugyanakkor a munkára való nevelés, a munkához való felelősségteljes viszony kialakítását is elsőrendű feladatomnak tartom.
• Levelezős, beszélgetős, megbeszélős tanító néni vagyok, mert a szülőkkel való kommunikáció és együttműködés elengedhetetlen a gyerekek oktatása és nevelése során.

• A mindennapi életben még kiemelt szerepet kap nálam a néphagyományok ápolása, a régi, népi kultúra megismertetése a diákjaimmal. Rendszeresen tanulunk be népi hagyományokra épülő műsorokat (regölés, betlehemezés, Pünkösdi királyné-járás, Lucázás), mert a gyökerek megismerését fontosnak tartom a magyarságtudat kialakításában és ápolásban.
• A környezetvédelem nem csak a nagyok dolga, hanem a saját életünkbe is be kell építeni. És be kell építeni az iskolai életünkbe is! A környezetvédelem során a napi szinten is megvalósítható mozzanatokat helyezem előtérbe, hogy a Földünk felé is felelősségteljes viszonyuk alakuljon ki.
• És bár a végére hagytam a legfontosabbat, de ez hatja át az egész életemet és munkámat: a HIT. Egyházi iskola révén a hit, a vallásgyakorlat kiemelt szereppel bír nálunk. De ennél is fontosabbnak érzem, hogy a hitünk élő hit legyen: ne csak tanuljunk róla, ne csak ismerjük, hanem éljük is a mindennapi életben. Erre a gyerekek szemét rá kell irányítani, be kell mutatni nekik. Hiszen a hit tettek nélkül fabatkát sem ér.

Nagy öröm számomra, hogy ebben az iskolában valódi hittel, szeretettel éljük a mindennapokat. Olyan, mintha itt is lenne egy családom.

 

Életem és munkám során mindig kerestem a kihívásokat, és olyan célokat tűztem ki magam elé, hogy elmondhassam, büszke vagyok a megtett erőfeszítésekre, miközben tapasztalatokkal, élményekkel és egyben sikerekkel, kudarcokkal gazdagodtam. A cél elérésének útján magam is formálódtam, alakultam, s ezáltal a környezetem is változott.

Idén a harminckilencedik tanévemet kezdtem el. 1985-ben lettem tanító, amikor az 1970-es évek közepén kialakult népességrobbanás megkívánta a képesítés nélküli pedagógusok jelenlétét. Nos, egy év főiskolai elméleti oktatás után kerültem egy alsó tagozatos osztály élére, ahol a gyermeki énemet hátrahagyva kellett komoly, felelősségteljes tanító-nevelő munkát végeznem. Az eltelt időszak maximálisan igazolta, hogy meghatározó   a gyermekekkel való együttműködés, együtt gondolkodás, a közös munka, a fegyelem betartása, a figyelem felkeltése, a motiváció, a becsületesség, a hagyományok ápolása, az önállóságra nevelés, és a legfontosabb a szeretet. Enélkül nincs bizalom, biztonságérzet, el- és befogadás, ami a siker alapja. A cél az, hogy minden gyermek egyenlő jogokkal rendelkezzen, egyenlő bánásmódban részesüljön, akik a képességeikhez mérten haladhatnak azon az úton, ahol a későbbiekben olyan tudást szereznek, ami az életük stabilitását teszi lehetővé. Olyan emberekké váljanak, akik megállják a helyüket az életben, a munkában, a családban. Ezért fontosnak tartom a jó munkamorál kialakítását, a megfelelő kommunikációt, az értő figyelmet, az együttműködést a gyerekekkel, szülőkkel.

Ahogy a világ változik, egyre magasabb szintű elvárásoknak kell megfelelni. A munkám életem része, ezért a folyamatos megújulást az éppen hasznosnak vélt és bevált tanfolyamokkal (fejlesztő pedagógus, drámapedagógia), bemutató órán való részvételekkel saját és más kerületben lévő intézményekben és egyetemi szintű képzéssel bővítettem. Így lettem technika tanár. Hat évig tanítottam ezt a tantárgyat, négy évig párhuzamosan oktattam alsó és felső tagozaton, ezért van rálátásom a tagozati különbségekre, a gyermekek fejlődési ciklusaira, a nevelés nehézségeire, de az adott korosztály előnyeire is. Emellett a legnagyobb boldogságot a siker jelenti, legyen az elméleti (versenyeken való részvétel), technikai (adott feladat tervezése, kivitelezése), lelki (egyéni vagy csoport szinten probléma megoldása), az az öröm, amit a gyerekekkel együtt átélhetek.

Határozottan állítom, hogy lassan négy évtizednyi munka után van még bennem:

• hit – magamban, a gyerekekben, a kollégákban, az iskolavezetésben
• erő – fizikai, lelki és szellemi
  
  
• akarat – a feladatok elvégzésére, az esetleges problémák megoldására
  
  
• elszántság – az önfejlesztésre, tanulásra, új ismeretek megszerzésére
  
  
• bátorság – hogy merek nagyot álmodni és azt beteljesíteni.

Vallom azt a gondolatot, amit Johann Wolfgang von Goethe fogalmazott meg:

„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet."